La classe de hongrois du Lycée Jacques Decour prépare depuis maintenant 7 ans aux épreuves du baccalauréat de hongrois LV3.

Le sujet du baccalauréat de 2015 était basé sur un texte de Karinthy Frigyes.

DOCUMENT(S)

Karinthy Frigyes : Tanár úr kérem. A jó tanuló felel. Osiris Diákkönyvtár, 2009.

A jó tanuló az első padban ül, ahol hárman ülnek: ő középen, a jó tanuló, Steinmann. Az ő neve szimbólum, ahány fiú az Osztályban, annyi apa ismeri otthon ezt a nevet. „A Steinmann miért tudja megtanulni?” – kérdezi otthon harminckét apa harminckét fiútól. „Kérd meg Steinmannt, hogy magyarázza meg” – mondja az apa, és a fiú valóban megkéri a Steinmannt. A Steinmann mindent tud előre, még mielőtt megmagyarázták volna. Matematikai lapoknál dolgozik, és titokzatos szavakat tud, amiket csak az egyetemen tanítanak.
Steinmann felel. Ez különleges, ünnepélyes pillanat. A tanár sokáig nézte a noteszt; halálos feszültség remeg az Osztály felett. […] A tanár kettőt lapoz, a K betűnél lehet. Altmann, aki az év elején Katonára magyarosította a nevét, e percben mélyen megbánta ezt az elhamarkodott lépést. De aztán nagyot lélegzik: egyszerre megállnak, és a tanár becsukja a noteszt.
– Steinmann! – mondja egészen halkan és kivételesen.
Nehéz, felszabadult sóhaj. Kivételes, ünnepélyes hangulat. Steinmann gyorsan feláll – a mellette ülő kiugrik a padból, szerényen és udvariasan áll, míg a jó tanuló kimászik a padból. Maga a tanár is ünnepélyes. Oldalt ül le a székre, és összetett ujjakkal gondolkodik. A jó tanuló a táblához megy, és kezébe veszi a krétát. A tanár gondolkodik.
– Hát – mondja a tanár, és gondolkodva húzza a szót –, majd valami érdekes példát veszünk…
A jó tanuló udvariasan és végtelen megértéssel köhög. Természetesen, valami érdekes példát, az érdekes helyzetnek megfelelőt. […]
A felelés rövid ideig tart. Félszavakban beszélnek egymással, értik egymást, lassanként intim dialógus alakul ki a tanár és a jó tanuló közt: mi már nem is értjük, ez az ő kettejük dolga, két rokonlélek, mely itt előttünk egyesül. Egy mondat közepén eszmél rá a tanár, hogy miért is beszélgetnek ők, hogy ez felelés. A jó tanulónak be se kell fejezni ezt a mondatot.
A jó tanuló szerényen és illedelmesen ül le. A következő percben már roppant érdeklődéssel figyeli a következő felelő szánalmas dadogását: egy szónál gúnyosan elmosolyodik, és a tanár tekintetét keresi lopva, hogy a tanár lássa, hogy ő, bár nem szól, arcizma se rándul: e gúnyos mosolyban jelezni óhajtja, mennyire tisztában van vele, milyen butaságot mondott a felelő, és hogy mit kellett volna felelnie.

1.    COMPRÉHENSION DE L’ÉCRIT : (10 points)

La traduction est incluse à cette partie

1.    Ki Steinmann ?
2.    Hol ül Steinmann ?
3.    Hogyan beszél a tanár és Steinmann egymással?

Traduction :
Fordítsd le az 1. és a 6. sor közötti részt! (« A jó tanuló az első padban ül… / …egyetemen tanítanak. »)

2.    EXPRESSION ÉCRITE : (10 points)

1.    Mesélj el egy boldog eseményt az iskolás életedből!
2.    Írd le, mit fogsz csinálni a középiskola után!