A Cantata Profana egy Bartók zenei kompozíciója.
Szöveg
Volt egy öregapó, Volt néki, volt néki Kilenc szép szál fia, Testébõl sarjadzott Szép szál kilenc fia. Nem nevelte õket Semmi mesterségre, Szántásra-vetésre, Ménesterelésre, Csordaterelésre; Hanem csak nevelte Hegyet-völgyet járni, Szarvasra vadászni. Az erdõket járta, hej-haj! És vadra vadászott, hej! Kilenc szép szál fiú. A vadra vadásztak; Annyit barangoltak, És addig vadásztak, Addig-addig, mígnem Szép hídra találtak, Csodaszarvasnyomra. Addig nyomozgattak, Utat tévesztettek, Erdõ sûrûjében Szarvasokká lettek; Karcsú szarvasokká váltak Erdõ sûrûjében. Hej, de az õ édes apjok Várással nem gyõzte, Fogta a puskáját, Elindult keresni Kilenc szép szál fiát. Reátalált a szép hídra, Hídnál csodaszarvasnyomra; Szarvasnyom után elindult, El is jutott hûs forráshoz, Hûs forrásnál szarvasokhoz, Féltérdre ereszkedett, Hej, egyre rá is célzott. De a legnagyobbik szarvas - Jaj, a legkedvesebb fiú - Szóval imígy felfelele: "Kedves édes apánk, Ránk te sose célozz! Mert téged mi tûzünk A szarvunk hegyére, És úgy hajigálunk Téged rétrõl rétre, Téged kõrõl kõre, Téged hegyrõl-hegyre, S téged hozzávágunk Éles kõsziklához: Ízzé-porrá zúzódsz Kedves édes apánk!
Fordítás
| Il y avait un vieux père Il avait, il avait Neuf grands beaux garçons Engendrés de son corps Neuf grands beaux garçons Jamais il ne leur apprit Aucun métier Ni agriculteur, Ni éleveur de chevaux, Ni éleveur de bœufs La seule chose qu’il leur enseigna Ce fut d’aller, de colline en colline, Chasser le gibier Ils parcouraient les forêts, ehi ahi ! Et chassaient des animaux sauvages, ehi ! Neufs grands beaux garçons ; quant à eux Ils chassèrent le gibier Ils erraient si longtemps Il chassèrent tant Jusqu’au moment où Ils trouvèrent un joli pont Et des traces de cerf magique Les suivant, Ils s’égarèrent Dans la forêt profonde Jusqu’à ce qu’ils se transformassent eux-mêmes en cerfs Qu’ils devinssent des cerfs sveltes Dans la forêt profonde Eh ! Mais leur très cher père Ayant perdu toute patience Saisit son fusil Partit chercher Ses neufs grands beaux garçons À son tour, il trouva le beau pont Sur lequel figuraient des empreintes de cerf. Il se met sur la piste de ces traces Il arriva à une source fraîche Et aboutit aux cerfs Une fois agenouillé, Il en visa un. Mais le plus grand cerf – Ah ! Son fils préféré – Lui tint ces paroles: « Mon papa chéri, Jamais plus ne nous vise, Parce que dans ce cas Nous t’encornerions Et nous te balancerions De pré en pré De pierre en pierre De montagne en montagne Nous te projetterions Sur un rocher tranchant Où tu serais réduit en poussière Mon papa chéri |
Megjegyzés
Kiegészítendő
