Magyarország nyolc természeti és kulturális értéke került fel eddig az UNESCO világörökségi listájára.
Az UNESCO 1972-ben hozta létre a világörökségi programját. A programban résztvevő állam kötelezettséget vállal arra, hogy a területén fekvő világörökségi helyszíneket óvja és megőrzi a későbbi generációk számára.
Budapest- a Duna-partok, a Budai Várnegyed és az Andrássy út
Magyarországon elsőként Budapest nyerte el a világörökségi rangot 1987-ben a Budai Várnegyed és a főváros Duna-parti látképéhez tartozó területekkel. A budai oldalon magába foglalja a Budai Várnegyed épületegyüttesét, a Gellérthegyet, a Szabadság-szoborral és a Citadellával, valamint a Gellért fürdőt.
A pesti oldalon a Duna-parti sáv jelenti a világörökségi területet, melynek legmarkánsabb épülete az Országház, a Magyar Tudományos Akadémia, Gresham-palota, és a pesti Vigadó. Ezen a szakaszon található négy Duna-híd, a Margit híd, Lánchíd, Erzsébet híd, és a Szabadság híd szintén része a Világörökségnek.
Hollókő – a hagyományőrző palóc falu
A Nógrád megyében található palóc falut, Hollókőt a Világörökség Bizottság Budapest mellett elsőként vette fel a Világörökség Listára 1987-ben.
Nem volt véletlen, hogy a nagyközönséget teljesen lenyűgözte. A legfontosabb feltételnek, azaz egyedi és egyetemes jelentőségnek Hollókő azzal tesz eleget, hogy a 17-18. században kialakított falu a tradicionális építészet és a 20. századot megelőző falusi élet olyan, páratlan példáját mutatja meg, amelyet sikerült eredeti állapotában megőrizni. Egy település, amely teljes szimbiózisban élt és él a mai napig a természettel, és nem mint szabadtéri múzeum, hanem mint élő közeg látogatható. Hagyományőrző lakói az épületek egy részét jelenleg is rendeltetésszerűen használják és büszkén mutatják meg őseik örökségét minden erre utazó vendég számára.
Aggteleki-karszt
Az Aggteleki- és a Szlovák-karszt egybefüggő barlangrendszere 1995-ben került fel az UNESCO világörökségi listájának természeti értékei közé, mint példa a földtani és felszínalaktani folyamatok előfordulásra. A mintegy 2 millió éve kialakult barlangok rendkívül változatosak. A terület jelenleg ismert 712 barlangjából 273 nyílik Magyarországon.
A Világörökség barlangjainak túlnyomó része közép-triász (230-240 millió év) korú. A karsztvidék barlangjai kialakulásukat, képződményeiket, élővilágukat és méretüket tekintve is sokszínűek. Legtöbb közülük folyóvizes eredetű, melyeket a mélybe jutó vízfolyások oldó és koptató hatása alakított ki. Találunk még a Gömör–Tornai-karszton korróziós zsombolyokat (függőleges aknabarlang), melyek a mészkő szerkezeti törések által meggyengített részein, a beszivárgó vizek oldásával alakultak ki (például a Vecsembükki-zsomboly), valamint keveredési korrózió által létrehozott gömbüstszerű oldásos formákat.
Pannonhalmi Bencés Főapátság
Az ezeréves múltra visszatekintő apátság és a benne élő szerzetesközösség egyidős a magyar államisággal. A Kisalföld sík vidékéből kiemelkedő hegy, valamint hazánk történetének legkülönbözőbb építészeti stílusait bemutató épületegyüttes 1996-ban lett a Világörökség része. A Pannonhalmi Bencés Főapátság a magyar kereszténység bölcsője, fontos szellemi műhely. Híres iskolája ezeréves múltra tekint vissza, itt található a világ egyik legnagyobb szerzetesi könyvtára. Géza fejedelem 996-ban Tours-i Szent Márton tiszteletére alapította a monostort. Pannonhalma 1541-ben főapátsági rangot kapott, de a török háborúk idején végvárrá alakították, fél évszázadig pedig a szerzetesi élet is szünetelt.
Hortobágyi Nemzeti Park
A Magyarország egyik szimbolikus vidékének számító Hortobágy füves pusztái, gémeskútjai és a híres kilenclyukú híd 1999-ben kerültek fel az UNESCO világörökségi listára. A Hajdúság és a Tisza között elterülő hortobágyi Puszta Európa legnagyobb összefüggő, természetes füves pusztája, egyúttal az ember és a természet kétezer éves harmonikus együttélésének kiemelkedő példája.
A Hortobágyi Nemzeti Park esetében ezt az egyediséget és jelentőséget az jelenti, hogy a terület egy pásztortársadalmak által formált kultúrtáj, amely máig hordozza a több ezer éves hagyományos tájhasználat ép és látható nyomait, példázva egyúttal az ember és természet közötti harmonikus kapcsolatot.
Pécsi ókeresztény sírkamrák
A pécsi ókeresztény sírkamrák elnevezésű régészeti bemutatóhely Pécs belvárosának északnyugati részén, a pécsi székesegyház környékén található, a 4. századból fennmaradt nekropolisz, ahová a Sopianae (szofiane) római kori város ókeresztény lakói temetkeztek. A pécsi ókeresztény sírkamrák 2000-ben kerültek a Világörökség kulturális értékei közé. A sírkamra-együttes építészetét és falfestészetét tekintve igen sokoldalúan szemlélteti az Európában élt keresztény közösségek művészetét, hitét, valamint hitelesen mutatja be civilizációnk gyökereit.
Fertő kultúrtáj
A Magyarország és Ausztria területén elhelyezkedő Fertő-tó és az azt övező települések 2001-ben nyertek felvételt a Világörökségek közé. A Fertő-tó Európa nemzetközi jelentőségű vadvize és a kontinens legnagyobb sós vizű tava is egyben. A Fertő-tavat az UNESCO 1979-ben egyedi természeti értékei miatt bioszféra rezervátummá nyilvánította, az eurázsiai sztyeppe tavak legnyugatibb képviselője. A Világörökség Bizottság a Fertő-tavat, az azt övező településekkel együtt 2001-ben mint kultúrtájat vette fel a világörökségi listára.
Tokaji borvidék
A tokaji borvidék a világ első zárt borvidéke, 1737 óta Magyarország északkeleti részén a Zempléni-hegység déli, délkeleti lábainál található. Területe 88 124 hektár.
Az UNESCO Világörökség bizottsága mint kultúráját 2002-ben felvette a világörökségi listára Tokaj-hegyaljai történelmi borvidék kultúrtáj néven. A világörökségi helyszín 5922 hektár szőlőtermő területet és 27 települést foglal magában.
A borvidék jelképe és egyik központja Tokaj városa, amely világhíre révén egész Magyarország jelképévé vált. A város több évszázados borászati hagyomány, különleges építészeti örökség és helyi hagyományok őrzője.