Tatrai_Pap Eva: Ez a történet 2014 ig nyúlik vissza amikor dr. Bíró éva akiről az alapítvány a nevét is kapta meghalt. Ő egy nemzetközi orvos gyógyszergyártó cégnek az orvosigazgatója volt 20 éven keresztül. Nagyon kemény és alázatos munkával tette a dolgát és az öccse pont emiatt gondolta úgy hogy ahogy egy nagyon példaértékű volt ahogy ő élt és és szeretne ennek az életmódnak egy emléket állítani. Akkor jutott az Oszkárnak az eszébe hogy egy házat kellene venni ami egy alapítványt működtetne és ahol olyan rezidens orvosoknak vagy egészségügyi dolgozóknak tudnának minőségi életvitelt biztosítani akik akik pályázat útján kerülnének be az alapítványi házba.
Dr Szögi Miklos: 2014 ben vette meg. Bíró Oszkár ezt a házat Gát Györgytől aki egy producer és aztán ez egy ilyen komplett felújításon ment keresztül szerintem ez mára Oszkárunk érdeme hogy így így berendezázta ezt a lakást előtte nem tudom hogy nézett ki de szerintem most nagyon jó. Elkezdtem dolgozni 18 ban itt Budapesten megkezdtem a rezidensképzésemet és akkor igazából keresgéltem hogy hol lehetne lakni. Hogy lehetne ezt megoldani mégis hogy jó helyen legyek és akkor így a kollégák kapcsán a kórházban hallottam erről a lehetőségről utánanéztem az interneten telefonáltam megpályáztam és hát nagy örömömre fel is vettek úgy hogy gyakorlatilag egy éve lakom. Szerintem már ez is nagyon nagy segítség. Ha jól tudom Magyarországon nincs még egy ilyen egy hely. Tatrai_Pap Eva: A Co-Housing az alapvetően három dologra épül. Egyrészt arra hogy a benne lakók közösen. Választanak maguknak egy ingatlant és veszik meg vagy bérlik most az ebben az esetben miben ezt egy alapítvány működteti ez egy kicsit módosul. A másik hogy vállalja mindenki azt hogy itt egy közösségi létet létben él, a harmadik pedig hogy közösen szerveznek programokat és közösen döntenek a háznak a berendezéséről arról hogy milyen életet szeretnének itt folytatni. Takach Zsuzsanna: Voltunk már együtt színházba, csinálunk közös szülinapozásokat. Pont tegnap reggel közösen főztünk azt hiszem öten. S aztán itt elfogyasztottuk a teraszon beszélgettünk, vannak szakember által vezetett ilyen csapatépítő fejlesztő összejövetelek is. Dr Szögi Miklos: Az egyik most pár pillanat a legkisebb szóval azért mert én jöttem a legkevesebb cuccal de hát a rezidenst ezt azért hívják rezidensnek mert a kórházban lakik tehát a lányok ők ők nagyon sok cuccal jöttek meg még van itt egy két fiú akinek mindenhol van elszórva ruhája. Még meg vagyok ebben a kis szobában is ez az én szobám igazából számomra teljesen jó. Délután is hűvös nyáron úgyhogy én itt nagyokat tudok lazulni ügyeletek után Tatrai_Pap Eva: Minden évben írunk ki új pályázatot és teljesen változó hogy évenként mennyien jelentkeznek. Volt olyan év mikor ketten hárman és volt olyan év amikor jóval többen. Hát ez egy pontozásos rendszer alapján a munkahely Budapesttől való távolság rászorultság alapján döntünk szempont az is hogy esetleg valaki a határon túlról érkezik. Mert maga a család is Vajdaságból indult Takach Zsuzsanna: Meg hát ugye azt hogy ki ül az ember a teraszra és mintha egy erdőben lenne akkor a közösséget nagyon szerettem. Szóljon az ember és akkor van kihez szólni. | Tatrai_Pap Eva : Cette histoire remonte à 2014, lorsque le Dr Eva Bíró, dont la fondation porte le nom, est décédée. Elle a été directrice médicale d’une entreprise pharmaceutique médicale internationale pendant 20 ans. Elle faisait son travail avec beaucoup d’ardeur et d’humilité et son frère pensait justement qu’à cause de cela, elle était une personne très exemplaire et il voulait créer un mémorial à ce mode de vie. C’est alors qu’Oscar a eu l’idée d’acheter une maison qui ferait fonctionner une fondation et offrirait une qualité de vie aux médecins résidents ou aux travailleurs de la santé qui seraient placés dans la maison de la fondation par le biais d’un appel d’offres.
Dr Szögi Miklos : Il l’a acheté en 2014. Oszkár Bíró a acheté cette maison à György Gát, qui est producteur, puis elle a été entièrement rénovée, et je pense que c’est maintenant grâce à Oszkár qu’il a meublé cet appartement de cette façon. Je ne sais pas de quoi elle avait l’air avant mais selon moi elle est vraiment bien. J’ai commencé à travailler ici à Budapest en 2018, j’ai commencé ma résidence et j’étais en fait à la recherche d’un endroit pour vivre. Comment pourtant y arriver pour être dans un endroit sympa et j’ai entendu parler de cette opportunité par mes collègues de l’hôpital, j’ai ensuite regardé sur internet, j’ai téléphoné et j’ai postulé et à ma grande joie, j’ai été accepté et je vis là-bas depuis pratiquement un an. Je pense que c’est une très grande aide. Pour autant que je sache, il n’y a pas d’endroit de ce genre en Hongrie. Tatrai_Pap Eva : La cohabitation est essentiellement basée sur trois choses. La première est que les gens y vivent ensemble. Ils se choisissent une propriété pour eux-mêmes et l’achètent ou la louent. Dans ce cas, c’est une fondation qui s’en occupe, c’est un peu différent. La deuxième est que chacun accepte de vivre ici en tant que communauté, et la troisième est qu’ils organisent ensemble des programmes et décident ensemble comment ils veulent meubler la maison et quel genre de vie ils veulent mener ici. Zsuzsanna Takach : Nous sommes allés au théâtre ensemble, nous avons fait des fêtes d’anniversaire ensemble. Hier matin encore, je crois qu’on a cuisiné tous les cinq ensemble. Et puis nous l’avons mangé ici sur la terrasse, nous avons discuté, il y a aussi de telles réunions de développement de l’esprit d’équipe animées par des professionnels. Dr. Miklos Szögi : L’un d’eux maintenant il y a quelques instants, est le plus petit parce que je suis venu avec le moins d’affaires, mais le résident est appelé résident parce qu’il vit à l’hôpital, mais les filles, elles, sont venues avec beaucoup d’affaires et il y a deux garçons qui ont des vêtements éparpillés partout. J’ai même cette petite chambre, c’est ma chambre en fait, pour moi c’est assez bien. Il fait frais aussi l’après-midi en été, alors je peux souvent me détendre ici après le travail. Tatrai_Pap Eva : Chaque année nous avons un nouvel appel à candidatures et cela varie d’une année à l’autre combien se présentent. Il y a eu des années où c’était deux ou trois et des années où c’était beaucoup plus. Eh bien, il s’agit d’un système de points basé sur la distance par rapport à Budapest, nous décidons en fonction des besoins, de la distance par rapport au lieu de travail, et si quelqu’un vient de l’autre côté de la frontière. Parce que la famille elle-même est originaire de Vojvodina. Zsuzsanna Takach : Et, bien sûr, on s’assoit sur la terrasse, comme si on était dans une forêt, alors j’ai aimé la communauté. On parle et on a quelqu’un à qui parler. |
